A nevem Gulyás Orsolya, 1975-ben születtem Budapesten. Amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem volna kutyát.
Gyerekkoromban az alattunk lakók Tacsi kutyáját kértem kölcsön nap, mint nap sétáltatni ("Csókolom, a Tacsi lejöhet?") illetve a barátnőmmel közösen pátyolgattuk a környék összes kóbor kutyáját.
1991-ben kaptam meg az első saját kutyámat, a MIKEE névre keresztelt angol cocker spániel kant. Vele kezdtem el kutyaiskolába járni, először a Hajógyári szigeti spániel-oktatásra, később az OMSE, majd a Nagyiccei kutyasuliba.
Mikee kiképzői szempontból igen szerencsés választásnak bizonyult, mindig újabb és újabb kihívások elé állított a nem kimondottan könnyű természetével. Az állandó hatalmi harcok ellenére szép eredményeket értünk el együtt: vadászvizsgán első helyezett lett, és ha jó passzban volt, szebb fegyelmező munkát produkált bármelyik német juhásznál.
Az első "igazi" kutyám a NADJA nevű német juhász szuka volt, aki egy éves növendékként került hozzám. Vele Nagyiccén kezdtük majd az OMSÉ-n folytattuk tanulmányainkat.
BELLA, az első amstaffom ébresztett rá arra, hogy a régi parforce módszer, amely a német juhász tanításánál remekül működött, alkalmatlan egy terrier kiképzésére. A motiváció és jutalmazás nélküli hosszú, monoton foglalkozások frusztrálták őt, elvették a kedvét a tanulástól, míg az agresszív őrző-védő kiképzés már az első alkalommal elrontotta, alkalmatlanná tette őt a versenysportra.
Mivel akkoriban még fogalmam sem volt, hogy más kiképzési módszerek is léteznek, elkövettem azt a hibát, hogy elkönyveltem Bellát makacs terriernek, aki ugyan mindent nagyon hamar megtanul, de nem teljesít megbízhatóan.
Időközben dolgoztam a Vakvezető Kutyakiképző Iskolában, főleg német juhászokkal és labradorokkal. Itt használtam először falatkát a kiképzés során, bár még nem motivációként, hanem csak jutalmazásképpen. Ettől eltekintve itt is a jól ismert parforce módszereket alkalmaztuk, csak valamivel finomítva azokat, lévén az erre a célra alkalmas kutyák általában érzékenyebbek a klasszikus sportkutyáknál.
MAXI, az amstaff kan másfél éves volt, amikor hozzám került. Vele a kőbányai Happy Dog kutyasulira jártunk, itt tanultam meg, hogy a falatkát motivációként használva lényegesen hamarabb és jobb eredmény érhető el. Ekkor ismertem fel azt is, hogy Bella, a "makacs és nevelhetetlen" tulajdonképpen a legjobb képességű kutyám mind közül. Csak a megfelelő módszert kellett megtalálni ennek a kibontakoztatására. A korábban kedvetlenül, lassított felvételként dolgozó kutya úgy "pörgött" apporttal motiválva, hogy öröm volt nézni!
Ennyit tehát a kezdetekről. Nem írom, hogy "tanulóévekről", mert szerintem a jó kiképző holtig tanul, és mindig nyitott az újra. Korábban is segítettem ismerősök, barátok, illetve környékbeli kutyások kutyáinak tanításában, "hivatalosan" 1997 óta foglalkozom kutyakiképzéssel, és meg kell mondjam, egyre jobban szeretem csinálni...
ARS POETICA
Minden új nebuló újabb kihívást jelent, az egyedi problémákat nem lehet "egy kaptafára" megoldani. NINCS nevelhetetlen kutya!! Vannak nehéz (igazán nehéz.) esetek, de a kutyázásban pont az a legszebb, ha sikerül megoldást találni egy-egy különösen nehéz problémára. Meg kell találni a közös hangot a kutyával, el kell érni, hogy AKARJON velünk dolgozni - ez az igazi kihívás. Kutyát képezni, tanítani csodálatos dolog. Ahhoz, hogy kutyakiképző váljon valakiből, nem elég egy kéthetes gyorstalpaló tanfolyam és az ott megszerzett kutyakiképzői diploma. Szükség van több év kutyás tapasztalatára, következetességre, empátiára, humorérzékre (!) és egy nagy adag kreativitásra is.
Privát jelenleg a legnagyobb kihívást a
keresőkutyák képzésében látom, MAZSOLA tudását csiszolgatom,
akinél főleg az életszerű szituációk gyakorlása a fő
feladat, illetve a "titkos fegyver" ROZI horizontját
bővítem, aki már RH-TR-B azaz magasszintű mentőkutya vizsgát
tudhat magáénak romkutatásban, de még rengeteg tanulnivaló
vár rá, illetve ránk, kettőnkre - immár az SOS MKE tagjaként. Bemutatom az új reménységemet, HISZTIT, aki
zsenge kora ellenére már szép eredményeket tudhat magáénak.:)
Ezen kívül Mazsola másodállásban a TETRA alapítvánnyal
"mancs-öltve" skizofrén betegeknek segít terápiás kutyaként.
Ezen kívül még egy kis műsor összeállításán dolgozunk, amit iskolákban, óvodákban és hasonló intézményekben illetve különböző rendezvényeken mutatunk majd be, hogy minél többen megismerhessék ennek a méltatlanul leírt fajtának a valódi arcát, és egyben megtanítsuk a gyerekeknek a kutyákkal való helyes bánásmódot. Meggyőződésem, hogy ennek a programnak a segítségével hosszú távon csökkenthető lesz az úgynevezett "kutyás balesetek" száma.
Ha bővebb felvilágosítást szeretne a programmal kapcsolatban, kérem küldjön e-mailt!
|
